Minden tanítás, minden megszerzett tudás annyit ér, amennyit ezekből a mindennapjainkban szeretettel és bölcsességgel alkalmazni tudunk.
Mai világunkban (különösen így van ez a legjobb értelemben véve Magyarországon) szinte a csapból is az ezotéria folyik, az ezoterikus tanítások minden fajtája majd minden formában elérhető. Sokat olvashatunk a spirituális törvényekről a magazinokban, a könyvesboltok polcain is egyre nagyobb helyet foglalnak el az ezoterikus kötetek, és a különböző ezoterikus tanfolyamok, mint az asztrológia vagy az asztrozófia, is nagyon népszerűségnek örvendenek.

Minden olvasó és hallgató kimondva vagy kimondatlanul válaszokat keres mindennapi életének a problémáira, keresi annak mélyebb értelmét és célját. Valami ébredezik benne, és ennek mentén szeretne eligazodni az életében, szeretné megérteni, hogy mindazt, ami vele történik, vajon mi mozgatja, ezeket a történéseket hogyan tudná kedvezően befolyásolni, és ehhez milyen eszközök állnak a rendelkezésére.
Jelen cikksorozat arra tesz kísérletet, hogy az asztrológia és az asztrozófia tanításai segítségével „lehozza a Földre” az ezoterikus tanításokat, a spirituális törvényeket, és megmutassa, hogyan érvényesülnek ezek a törvények a mindennapjainkban, és hogyan tudjuk őket sikerrel alkalmazni. Nem magas röptű tanításokra számíthat itt a kedves olvasó. Szándékunk abban kívánunk segíteni, hogyan nézhetünk másképpen a hétköznapokban felmerülő problémákra, és milyen gondolkodásmód mentén kereshetünk újszerű megoldásokat. Egy kicsit nagyzolva úgy is mondhatnánk, hogy „látni” tanulhatunk ennek a cikksorozatnak a segítségével.
Ha a Jó Isten is megsegít bennünket, akkor sikerülni fog.
Hát „Lássunk” Neki!
Bevezetésképpen a Transzcendencia törvényéről ejtünk néhány szót, és ennek kapcsán ismerkedhet meg a kedves olvasó néhány gondolattal.
Mint tudjuk, megszámlálhatatlan törvény és törvényszerűség működik az élet minden szintjén. Most azokat vesszük sorra, amelyeken az asztrológia ősi tanításai is alapulnak.
Mielőtt belekezdenénk azonban, álljon itt egy mondat azok számára is, akik már tanultak asztrológiát és, vagy asztrozófiát. Cikksorozatunk valójában a 3-as és 9-es házak tengelyén, az Ikrek és Nyilas állatövi jelek együttműködésén fog mozogni, illetve a Nimród (Orion) és a Kígyótartó csillagképek jelentéstartalma segítségével a Tejút Tudásának a polaritás világába való lehozatalára tesz kísérletet. Mindezt hétköznapi nyelven, mindenki számára könnyen érthetően, az asztrológiai szakszavak használata nélkül fogjuk megtenni.

A transzcendencia törvénye
Ez a törvény valójában azt mondja ki, hogy a fizikai világunkon túl, léteznek még úgynevezett magasabb dimenziók is, és ezek a magasabb dimenziók határozzák meg, hogy a fizikai világunkban mi történik. Ezt a tényt a természettudósok is ismerik, és egyszerűsítve úgy fogalmazzák meg, hogy egy alacsonyabb rezgésű rendszer csak akkor marad szervezett és állandó, ha egy magasabb rezgésű rendszer fent tartja ezt az állandóságot és szervezettséget, vagyis energetikailag táplálja. Ezt igazolja az a tény is, hogy amikor meghalunk, mérhetően csökken a súlyunk (szintén tudományos megállapítás), hiszen „valami” elhagyja a testünket (a Lelkünk?), és attól a pillanattól kezdve a testben megszűnik a rendezettség, és a kémiai folyamatok a leépülés irányába indulnak meg.
Ha a magasabb dimenziók felé haladunk tovább egyre feljebb, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a magasabb dimenziók legmagasabbika lehet „Ő”, akit mi emberek úgy szoktunk nevezni, hogy a Jó Isten, a Teremtő, a Megnevezhetetlen, aki bizonyos törvényszerűségek szerint többek között a mi világunkat és az azokat szabályozó törvényeket is teremtette. Ezzel a megállapítással megérkeztünk a vallásokhoz, és ezzel egy időben az ateizmushoz és a vallások közötti ellentétekhez, amik szélsőséges esetekben vallási háborúkhoz vezetnek. Ez terület taglalása azonban nem célja jelen írásunknak, így haladéktalanul tovább is lépünk.
A tudomány, a tudományos gondolkodás és a vallások között folyamatosan komoly viták vannak, amelyekben a tudomány hívői (elgondolkodtató, hogy itt is megjelenik a hit szó) erősen megkérdőjelezik a vallások és az Istenhit komolyságát.
Ez a vita szinte kizárólag a logikus, racionális érvek mentén zajlik, vagyis a bal agyfélteke működésén alapul, és szinte teljes mértékben kizárja a jobb agyféltekét, az egységben, szintézisben való megközelítést, pedig már Einstein is kimondta, hogy a világunk csak logikai úton nem ismerhető meg.
Nem célunk bebizonyítani, hogy a transzcendens világ létezik, de arra kérjük kételkedő olvasóinkat, ha vannak ilyenek, hogy valahol máshol keressék az igaz választ a kérdésre. Az igaz válasz ugyanis lelkünk mélyén található, a belső csendben, a szív rejtett világában, ott, ahol a szívünk nyitva van. Mindannyiunkban ott van ez a világ, de a hétköznapok zaja ezt elnyomja bennünk. Ezek a zajok például a valóságos külső fizikai zajok, de az érzelmeink háborgása és az elménk által folyamatosan termelt különböző gondolatok is ilyen zajnak minősülnek. Így aztán a belső hangjainkat, amelyek csendesek, finomak, szépek és szeretettel teljesek szinte egyáltalán nem halljuk meg. A velük való kapcsolatunk hiánya azonban kérlelhetetlenül megjelenik a mindennapi stresszben, annak egészségkárosító hatásában, a szeretteinkkel való kapcsolataink hiányosságaiban, esetleg kimerültségben, apátiában, megcsömörlöttségben, depresszióban, kávétól, cigarettától, alkoholtól és egyéb dolgoktól való függőségekben, és számtalan fizikai tünetben, mint például a túlsúlyosság és a cukorbetegség.
Hol csendesíthetjük le az elménket, hol letalálkozhatunk a „Lelkünk mélyével”, mi segíthet abban, hogy megnyissuk a szívünket? Mindenképpen segít, ha egy csendes tóparton üldögélünk, vagy a tóban úszunk, az erdőben sétálunk, és képzeletben összekapcsolódunk a fákkal, az őzekkel, szarvasokkal, vagy hallgatjuk a madarak csicsergését. A természet mindig segít. De segíthet, ha meditációs zenét hallgatunk, esetleg meditálunk, jógázunk, valamilyen segítő, karitatív tevékenységet végzünk. A lényeg, hogy olyan alkalmakat keressünk, amikor az érzelmeink megnyugszanak, békesség lesz úrrá a bensőnkben, és a fejünkben kavargó sok-sok gondolatból alig marad néhány. Ilyen alkalmak közepette, még ha nem is mindig azonnal, rátalálunk a Belső Vezetőnkre, aki már a helyes tanácsokkal fog ellátni bennünket. Ne várjunk azonnali eredményt (bár sokszor megtörténik), eleinte már az is elég, ha megnyugszunk, és eltölt a békesség, és igen gyakran azonnal erősödik bennünk a szeretet is.
Ilyen alkalmak után megtörténhet, hogy feltöltődünk, és újult erővel látunk neki az életünkben lévő feladatoknak. Ha így történik, akkor könnyű lesz ezt az utat folytatni. Igen gyakran megtörténik azonban, hogy egy-egy ilyen békésen eltöltött néhány óra után elképesztő mértékben erőt vesz rajtunk a fáradság (hiszen oldódik bennünk a stressz, ami eddig lehetővé tette, hogy túlhajtsuk magunkat), és rájövünk arra, hogy vajmi kevés kedvünk van ahhoz, hogy visszatérjünk a mindennapi életünkbe.
Ez a pillanat egy igen jelentőségteljes FORDULÓPONT lehet az életünkben, de csak akkor, ha „felvesszük a kesztyűt”. Ilyenkor nagyon sokan elnyomják magukban ezt az érzést, visszafordulnak a korábbi életükhöz, és abbahagyják Lelkük és a Szívük mélyének a keresését mondván „csak az erőmet viszi el, és képtelen leszek a mindennapi feladataimat ellátni, teljesen felborul az életem, csak a bajt hozza rám”. A felszíni események valóban ezt mutatják, de mi történik valójában?
Ha felvesszük a kesztyűt, akkor bizony szembesülünk életünk a problémáival. Ezek a problémák eddig is jelen voltak, csak nem akartuk észrevenni.
Valamilyen ok miatt túlhajtjuk magunkat, és olyan életet élünk, ami valójában igencsak távol áll attól, amit szeretnénk. Mi történjen, dugjuk vissza a fejünket a homokba, vagy próbáljunk meg egy mindenki számára (a magunk és a környezetünk számára is) jobb életet élni? Jómagam ez utóbbira buzdítom a kedves olvasót.
Igen, ilyenkor „vegyük fel a kesztyűt”, folytassuk a megkezdett utat, ezáltal fokozatosan kapcsolódjunk vissza valódi önmagunkhoz! Ismerkedjünk meg újra önmagunkkal, keressük meg azokat a dolgokat, tevékenységeket, akár új munkát, új kapcsolatokat, amikben az örömünket leljük, és ezzel hozzuk el a magunk és környezetünk számára a valódi életet.
Ez az a pont, amikor megkezdődik az útkeresés, felmerülnek a kérdések, megvesszük az ezoterikus könyveket, vagy az ismerőseink lelkesen adnak a kezünkbe ilyen témájú könyveket mondván „végre Te is rákerültél az útra, Isten hozott”. És ilyenkor kezdünk el beiratkozni a különféle ezoterikus tanfolyamokra is, például asztrológia vagy asztrozófia.
Mit hozhat számunkra ez az útkeresés? Olyan irányba terel minket, ahol egyre több időt töltünk el a Lelkünkkel, míg végül folyamatosan kapcsolatban maradunk Vele. A Lelkünkkel kapcsolódni olyan élmény, mint, amit akkor tapasztalunk meg, ha egy újszülöttel találkozunk.
A kisbabák látványa mindenhol kisimítja az arcokat, szinte mágnesként vonzza az emberek tekintetét, mosolygást és enyhülést hozva. Arra a néhány pillanatra mindenkinek előjön a jobbik énje, felébred benne a gyengédség és szeretet, hogy aztán újra visszatérjen a mindennapi problémákhoz, és újra gondterhelt arccal folytassa az útját.
Vajon miért vannak ilyen hatással ránk a kisbabák?
Az egyik ok biztosan az, hogy Ők azonosak Önmagukkal. Mosolyognak, ha jól érzik magukat, és sírnak, ha valami hiányzik Nekik. Ez az önazonosság rendkívüli mértékben hiányzik a világunkból, és felüdít, reményt ad a látványa. Van azonban még egy, még ennél is fontosabb momentum, még ha nem is vesszük észre tudatosan.
Az újszülöttek még magukon viselik annak a helynek az ismertetőjegyeit, érzetét, ahonnan jöttek, és ahonnan mi is mindannyian érkeztünk, és ahová Lelkünk mélyén annyira vágyódunk vissza.
Kicsi szemükben a Lélek fénye tükröződik. A saját Lelkünkkel (akinek emlékét szívünk mélyén hordozzuk) nézünk ilyenkor szembe, ezekben a pillanatokban emlékezünk, és érthetetlen módon elönt bennünket a boldogság és az öröm. Innen születik a mosoly, a derültség és a ki nem mondott remény, hogy tudjuk, kik vagyunk, és hová tartozunk. Ez a látvány igazán megnyitja a szívünket, és ez az, amit ha nem vigyázunk, egy pillanat alatt hajlamosak vagyunk elfeledni.
Vajon miért van az, hogy egy csecsemő megszületésekor szem nem marad szárazon? Hiába „csak” egy videó felvételt látunk a szülésről, vagy „csak” egy beszámolót hallgatunk meg egy kicsi születéséről. Vajon miért szökik könny az emberek szemébe minden esetben, amikor meglátják az akkor született kicsi csecsemőt?
Ha megengedjük magunknak, akkor a választ megtaláljuk csendes belsőnkben, a szívünk mélyén.
Egy Lélektársunk érkezett közénk a közös nagy családunkból egy újabb nagy útra ide a Földre, és a Lelkünk mélyén azt mondjuk: Isten hozott kicsim, nagyon szeretünk és örülünk Neked. Majd segítünk Téged az Úton.
Igen, Otthonról érkezett Ő, mindannyiunk közös otthonából, a magasabb világokból. Testvérünk Ő, még akkor is, ha ez nem is annyira látszik a fizikai szemünkkel, de a szívünkkel egészen biztosan látjuk, tudjuk és érezzük. Talán mégsem olyan sablonos az a bölcsesség, hogy „jól csak a szívével lát az ember”?

Így tanít minket „látni” már az első pillanattól kezdve kicsi Lélektársunk, és így teszi kézzelfoghatóvá a Transzcendencia törvényét számunkra anélkül, hogy bármilyen logikus érvre is szükségünk lenne. Ott szólít meg bennünket, ahol minden valódi tudás elérhető, a szívünk legmélyén.
---------------------

Milyen jó is az, ha már a kezdetektől fogva kezünkben van az életünkre vonatkozó útmutató, hogy időben tudjuk, milyen eszközökkel jöttünk, milyen feladatokkal és kihívásokkal fogunk szembenézni, honnan és milyen módon kaphatunk segítséget az életünkben.

Szülőként pedig mennyivel könnyebb úgy elkezdeni a gyermeknevelést, hogy időben tudjuk, hogy mire számíthatunk a gyermekünkkel kapcsolatban, hogyan tudjuk a legjobban segíteni, mire lesz nagyon érzékeny, milyen erősségekkel és milyen küldetéssel születik. Milyen sok felesleges fáradságot és csalódást tudunk így elkerülni.
Ebben tud segíteni mindenkinek, minden szülőnek az asztrológia és az asztrozófia akár a születési horoszkóp megfejtésével, akár azzal, hogy valaki beiratkozik egy tanfolyamra, ahol idővel önjáró lesz a saját, és ha felkérik, akkor mások életének értelmezésében.